Elsődleges célja aCink-oxid túlfeszültség-levezető ellenállás-áramvizsgáló
Elsődleges tesztelési célok
A cink-oxid túlfeszültség-levezetők működési szigetelési állapotának felmérése. Az ellenállásáram mérésével (a teljes árammal, kapacitív árammal, teljesítményveszteséggel stb.) ez a folyamat olyan hibákat azonosít, mint például a szeleptárcsák elöregedése, nedvesség behatolása vagy a szigetelés romlása. Ez megakadályozza a levezetők meghibásodását és biztosítja az elektromos hálózat túlfeszültség elleni védelmét.
Alapvető működési elv
- Gyűjtse össze a teljes szivárgási áramot és a megfelelő fázisfeszültség jeleit a levezető működése/tesztelése során;
- Fázisszétválasztási és harmonikus elemzési technikák alkalmazása a teljes áram kapacitív áramra (-fázisban feszültséggel, veszteségmentes) és ellenállásáramra (-fázisban feszültséggel, a varisztor vezetőképessége által generált, tükrözve a levezető veszteségeit);
- Elemezze az ellenállásáram, az ellenállási áramviszony, a teljesítményveszteség és más mutatók alapvető/harmonikus összetevőit. Hasonlítsa össze az eredményeket a szabványos küszöbértékekkel és a korábbi adatokkal a levezető szigetelési állapotának felméréséhez.
I. Alapmódszer a normál ellenállási áramarány meghatározására
Az elsődleges mutató az ellenállásáram százalékos aránya a teljes szivárgási áramhoz viszonyítva. Ezt a berendezés feszültségszintjével, működési feltételeivel, nemzeti/ipari szabványokkal és a korábbi adatok összehasonlításával együtt értékeljük. Nincs rögzített egyetemes érték; a fő hangsúly az aránytartományon és a trendváltozásokon van.
II. Szabványos normál aránytartományok különböző feszültségszintekhez
10 kV-os cink-oxid túlfeszültség-levezetők: normál tartomány 10–20%
35 kV-os cink-oxid túlfeszültség-levezetők: normál tartomány 8–15%
110 kV és nagyobb{1}}feszültség-levezetők: normál tartomány 5–10%
(A magasabb feszültségszintek nagyobb kapacitív áramarányokkal és kisebb ellenállási áramarányokkal korrelálnak. Ezek hagyományos helyszíni tapasztalati értékek; előnyben részesítik a berendezés gyártójának műszaki előírásainak betartását.
III. Kiegészítő kritikus meghatározási alapelvek
- A trend elsőbbséget élvez az egyszeri-tesztértékekkel szemben: Ha az ellenállásáram aránya hirtelen megnövekszik legalább 30%-kal a fázis-egyeztetett levezetők egymást követő tesztjei során, az abnormálisnak minősül még a hagyományos tartományokon belül is (ami a szeleptárcsa öregedését/nedvesség behatolását jelzi).
- Három-fázisegyensúly: Három-fázisú túlfeszültség-levezetőből álló készlet esetén az ellenállásáram arányának fázis---fázis eltérése nem haladhatja meg a 20%-ot. A túlzott eltérés egyetlen-fázisú hibára utal.
- Az ellenállásáram abszolút értékével kombinálva: Ha az arány normális, de az ellenállásáram alapkomponensének abszolút értéke jelentősen meghaladja a gyártó által megadott küszöbértéket, akkor is abnormálisnak minősül (pl. egy 110 kV-os túlfeszültség-levezető alap-ellenállási árama általában kisebb vagy egyenlő, mint 100 μA).
- Az interferenciatényezők kiküszöbölése: A terepi tesztelésnek ki kell zárnia a feszültségtorzulásból, a harmonikusokból, a környezet páratartalmából és a felületi szennyeződésből eredő hatásokat, mivel ezek tévesen megemelt arányokat okozhatnak. Tisztítás után újra-tesztelni a végső meghatározás előtt.
